Édesapám, búcsúzom tőled,

1937-ben úri családba született, a második világháború beárnyékolta gyerekkorát. Családját meghurcolták, sokat menekültek. Édesapja százados volt, akit a háború miatt gyerekkorában hamar elveszített, az oroszok hurcolták el hadifogságba. Ez a vesztesség a továbbiakban szinte mindent meghatározott az életében. Rajongott érte és elvesztését sohasem bocsájtotta meg a világnak. Szeretethiánya csak még jobban fokozódott, mikor kishúga megszületett és ő lett a nagy gyerek, akinek már nem jutott annyi figyelem, szeretet.

Családjában a négy nő mellet egyedüli férfiként, a házban mindenhez értett, férfi, női részről egyaránt. Művészlélek volt, remek zenei érzékkel, egyaránt játszott hegedűn és zongorán. Élete egy szűk időszakában szükségszerűen ebből élt. Igazi érdeklődése az akkor kibontakozó műszaki és elektronikai eszközök felé fordult. Műszaki tanulmányokat szeretett volna folytatni Pesten, de családi nyomás hatására gyógyszerész lett. A kommunizmus miatt ez sem volt könnyű akkortájt. ’56-ban, lázadó forradalmár volt, csupán egy véletlen helyzet miatt nem disszidált.

Vállalkozó szellemű, borzasztóan sokoldalú, de szerény ember volt. Keveset beszélt, nem panaszkodott. Mindenhez értett. Amihez nem, azt hamar elleste, elsajátította, és a maga finomságával művelte tovább.

Nem szerette kidobni a dolgokat, mindenre vigyázott és mindent megbecsült. Ezt a gondosságot mélyen belénk nevelte, mint alapdolgot az élettel kapcsolatban. Mindent, ami elromlott azt megjavított, talán csak saját magát nem tudta. A munkájában precíz és pontos volt. Sok szeretetet és különös törődést adott a körülötte élőknek, barátainak és szeretteinek.

Első gyermeke, Csilla nővérem, örökölte zenei tehetségét és gondoskodó apaként, kislánya életét jó meglátással zenei pályára állította. Kiváló zongoratanár és operaénekes lett belőle.

A zenei és műszaki elkötelezettség mellett, a legfontosabb én, a fia lettem az életében. Elképesztően sok időt töltött velem, nem kényeztetett el, de mindenre megtanított amihez értett, türelemmel és kitartással. Bennem látta saját gyerekkorának vágyait és vesztességeinek beteljesülését. Gyerekkoromat szorosan együtt töltötte velem, nagyon jó apám volt. Talán velem élte meg azt, hogy neki a gyerekkorában nem volt édesapja. Önszorgalomból beletanult a 80-as évek informatikájába, és ezzel ő indított el életem pályáján is.

Imádott amatőrrádiózni, világszerte voltak rádiós kapcsolatai. Ő ezzel tört ki a vasfüggöny mögül, ezzel lázadt a rendszer ellen. Szeretett rendszeresen zenélni, komponálni, több saját szerzeménye is volt. A szocialista időszak hétfői adásszüneti napok estéit az ő otthoni zenei előadásai töltötték meg élettel.

A rendszerváltás után magánpatikát nyitott és végre kiteljesedhetett az élete a szakmájában is.

Imádott utazni és évről évre bejárták, felfedezték Európát, feleségével, Angélával. Ezt megörökítette, videóra rögzítette és saját kis stúdiójában profi módon megvágta, narrálta és zenésítette úti élményeit. Életének ebben a szakaszában ezek voltak a legboldogabb évei.

Az életet optimistán szerette élni, jókedvűen, szerelmesen és szenvedélyesen. Szeretett enni, szerette a finom ízeket és ételeket. Igazi romantikus, bohém művész volt sajátságos életfelfogással. Ritkán vette igazán tragikusan a komoly dolgokat, mégis felelősségtudata valóságos volt. Fiatal felnőtt koromban is gyakorta egyengette az életemet, rettentően sokat köszönhetek neki.

Már késői, 74 éves korában, megajándékoztam Petra nevű egyetlen unokájával. Akiben mindketten életünk további folytatását láttuk.

Életszeretete, az élethez való makacs ragaszkodása példaértékű, de betegsége túl súlyos volt. Szerettei előtt és saját maga elől is titkolta egészségi állapotát. Felesége ápolta, ami nem kis próbatétel volt számára. Bohém módon volt beteg is, ezért ért mindenkit váratlanul hirtelen halála.

Köszönöm, hogy életed utolsó, még közvetlenül a korház előtti „egészséges” időszakában, lehetőséget adtál egy olyan mély beszélgetésre amiben, átbeszélhettük a közös életünk fontos dolgait. Útmutatót adtál arra az időszakra is, ha majd nem leszel, elmondtad az akaratodat és megnyugvással elköszönhettünk egymástól.

Köszönöm, hogy betegséged utolsó napjaidban is veled lehettem, egészen az utolsó percekig.

Köszönöm, hogy az édesapám voltál, örökké emlékezni fogok mindenre, amit tanítottál…

Bennem élsz tovább…